Szénási Krisztina: Születésnap című regénye egy igazi karakterdráma
 

Szénási Krisztina Születésnap című regénye olyan olvasmány, amit az ember egyszerűen nem akar letenni. Nemcsak azért, mert magával ragad, hanem azért is, mert nagyon nehéz elszakadni a regény által teremtett világ sokszínű karaktereitől, azok egymáshoz fűződő viszonyától, gondolataitól. Nem véletlenül választottam a karakterdráma megnevezést, hisz az író a történetszerkesztési típusok közül a karakterközpontú történetvezetést választotta. Mit is rejt ez magában? És mindez hogyan kapcsolódik Kriszti mindennapjaihoz? Megtudjuk szerzőtársam válaszaiból.

Krisztivel akkor ismerkedtem meg, amikor kiderült, ő is az egyik nyertes írója Fejős Éva regényíró kihívásának, amely a Benned is van egy regény? Fejős Éva zárt írócsoportja néven található meg a Facebookon. Ebben a csoportban olyan kezdő-haladó írók gyülekeznek, akik elhatározták, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt megírják a regényüket a kihívás keretein belül. Ahogy Kriszti, úgy én is az első, harmincnapos, majd a jelenleg zajló három+egy (két) hónapos kihívásban is részt vettünk/veszünk.
Mesélnél arról, mi vezérelt, hogy harminc napon belül teljesíteni tudd a kihívást?

A határidő! Korábban már sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy írok egy regényt, de tudod, hogy van: mindig akad valami más tennivaló. Amikor szembejött velem ez a kihívás, tudtam: kaptam egy esélyt, hogy megcsináljam. Kellett egyfajta külső „felügyelet”, ez az Éva által megadott határidő, hogy nekilóduljak. Utána már csak rajtam múlt.

A történetszerkesztési típusok közül az írók általában azt választják, amelyik a történetük elbeszéléséhez a leginkább megfelelőnek bizonyul. A karakterközpontú történetvezetésnél megfigyelhető:
„Minden történetben vannak karakterek, és bizonyos értelemben szinte minden történet egy vagy több karakterről szól. A legtöbb történet azonban nem a karakter személyiségéről szól, tehát nem arról, kicsoda az adott karakter. A karakterközpontú történet lényege a karakter szerepének megváltozása abban a közösségben, amely a leginkább számít neki.”
http://boncnok.blogspot.com/2014/04/tortenetszerkesztes.html

Kriszti tehát a karakterei által mesélte el a benne lakozó történetet, méghozzá nagyon olvasmányosan. Tizenöt karakter bőrébe bújva élete át és írta meg a regény cselekményét. A nézőpontváltás igazi kihívás egy író számára, ugyanis fontos, hogy a karakter hangját, gondolatvilágát pontosan adja vissza, mert ettől lesznek a karakterek önazonosak.
Kriszti, miért éppen a karakterközpontú történetvezetést választottad a regényed elbeszélési formájaként? És hogyan tudtad ennyire változatosan, azaz tizenöt karakter hangján, azok kifejezés- és gondolatvilágán keresztül megalkotni a cselekményt?

Amikor jelentkeztem a csoportba, még nem volt ötletem, mi legyen a téma. Gondolkoztam, merre induljak.
Ismered a Teljesen idegenek című olasz filmet? Egy baráti társaság leül egy asztalhoz, és megegyeznek, felolvassák az összes üzenetet, ami aznap este a mobiljukra érkezik. Nem árulom el a végét, aki nem látta, ajánlom, nézze meg.*
Nagy hatással volt rám ez a történet. Miért tudunk valójában olyan keveset a másikról? Miért épp a lényeges dolgokat hallgatjuk el? Mindannyiunknak vannak belső monológjai, gondolatok, amiket nem mondunk ki mások előtt. Arra jutottam, erről szívesen írnék. Beugrott egy ötlet: mi lenne, ha nem egy, hanem több belső monológot írnék meg? És ha az egész történetet ez vezetné?
De hogyan tudnék ilyen sok szereplőt megszólaltatni, hol találok ennyi különböző karaktert? Egy nagycsaládban, például, válaszoltam meg magamnak. Innentől tiszta volt az út.

Kriszti mentáltrénerként dolgozik.
Vajon mit takar ez a foglalkozás? A munkád is közrejátszott abban, hogy karakterközpontú regényt írjál?

Bölcsész-pedagógus az eredeti szakmám, ez áthatja minden tevékenységemet. Mindig az emberből indulok ki. Akár arról legyen szó, hogy egy tanítványomnak nincs elég önbizalma megszólalni egy idegen nyelven, akár arról, hogyan lehet összefogni egy csapatot egy közös üzleti cél érdekében, vagy éppen, megkeres valaki, aki új karrierben gondolkozik, de nem tudja, merre induljon, igyekszem segíteni. Mentáltréninggel nem olyan rég kezdtem el foglalkozni, és még én is sokat tanulok, hogy annál több eszközzel tudjak támogatni másokat.
Nálam már az írás előtt elkezdődött a karakterközpontú szemlélet. Amikor leültem írni, csak egy kérdést tettem fel, ugyanazt, amit egy tanácsadásnál tennék: mi hajtja ezt az illetőt? És akkor már meg tudtam írni, hogyan viselkedhet és mit gondolhat. Persze ez az írás során nem ennyire tudatos; az egy nagyon intuitív folyamat.
Volt két konkrét kiindulópontom is, amit a hivatásomból vettem át.
Az egyik a kompetencialapú személyiségelemzés. Épp a regény megszületésének idején készültem a Profiles Certification vizsgámra (ez egy munkahelyi környezetben használatos kiválasztási, tanácsadási és fejlesztési eszköz, a ProfilesXT használatán alapuló képzés része volt). Ez az objektív pszichológiai teszt, amely a legváltozatosabb eredményeket képes produkálni, adta az ötletet, hogy minél sokszínűbb karaktereket vegyek alapul.
A másik egy önismereti feladat, a „80. születésnapom” című. Ennek lényege, hogy gondolatban belehelyezem magam abba a helyzetbe, hogy épp a nyolcvanadik születésnapomat ünneplem. Ott ülök, és megfigyelem, mi történik körülöttem. Végig tekintek a képzelt életemen: hol vagyok, kik vesznek körül, mire tudok visszaemlékezni? Nagyon jó kis tudatosság-feladat ez! Segít aláhúzni, mik is a céljaink, és hogyan kell élnünk ahhoz, hogy elégedetten fújhassuk el a gyertyákat azon a bizonyos születésnapi tortán. Ezt a lehetőséget szerettem volna megadni a regényem szereplőinek, és azoknak is, akik azt elolvassák.

Köszönöm a beszélgetést, Kriszti.

Az Írók egymás között regényei itt érhetők el:

Aki kérdez: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok	Aki válaszol: Szénási Krisztina: Születésnap

Tart velem a Facebookon és az Instagramon is a plusz tartalmakért.