Dóra mesél a mesekönyvéről, az írói munkásságáról és a hétköznapjairól

Csete Dóra a meséket ír. Elmondása szerint íróként ez az egyik legnehezebb műfaj. Többek között erről is mesél nekünk, hogy miért gondolja így, valamint megtudjuk, mi vonzotta őt egyáltalán a meseíráshoz. Kisgyerek mellett nem könnyű írni, Dóra elmondja nekünk, hogyan egyezteti össze az írást és a hétköznapi teendőit, és vajon a történeteinek az első számú tesztalanya-e a kislánya.

Dórával a Beszélgessünk az írókkal Facebook-csoportban ismerkedtem meg, ami egy olyan közösség, ahol írók-olvasók-könyvbloggerek és egyáltalán, a könyvek és az írás szerelmesei találkozhatnak egymással. Dórának az első mesekönyve Lillen, a tünde június végén jelent meg. A friss megjelenés hátteréről kérdezem őt.
Mikor született meg a mese megírásának az ötlete benned, és mennyi időre volt szükség ahhoz, hogy eljusson a történet a megjelenésig? Kérlek, mesélj nekünk arról is, mi vezetett ahhoz, hogy belevágj az írásba?

Maga a mesekönyv ötlete évekkel ezelőtt már megszületett. Pontosabban a főszereplő, tündekislány alakja. Aztán, az év elején újra előjött és már el is indult a történetszál… Nem volt megállás. Aztán elkezdtem róla mesélni Kőszegi–Arbeiter Anitának, akinek tetszett az ötlet, így ketten írtuk meg a mesekönyvet. Nagyon jó volt vele dolgozni, egyforma az érdeklődési körünk és sok mindenben egyformán gondolkozunk. Fél év kellett ahhoz, hogy mindennel együtt végezzünk, így mondhatom azt, hogy viszonylag hamar megvolt minden.

Maga az írás már általános iskolás korom óta érdekelt. Akkor elkezdtem írogatni kis történeteket, később már verseket, aztán novellákat. Így szép lassan elérkeztem a mesékhez, amivel, mint műfajjal úgy igazán a főiskolán ismerkedtem meg.

Dóra a mese műfajában érzi otthon magát.
Miért gondolod azt, hogy az egyik legnehezebb műfaj a meseírás? Szerinted érezhető a különbség a mai, és a gyerekkorunk meséinek tartalma között? De kérdezhetném azt is, hogy szerinted nehezebb-e megszólítani a mai gyerekeket a mesékkel a tabletezés, az Xbox stb. miatt?

Magához a mesékhez határtalan képzelőerő szükséges és még nagyobb kihívást ezt papírra vinni a gyerekek nyelvén. Én ezért is szeretem nagyjából behatárolni a korosztályt is, akiknek írok, hiszen nagyon nem mindegy, hogyan fogalmazzuk meg a történetet és mi a mondanivalója. Ugyanakkor nagy figyelmet kell fordítani a szóhasználatra, a szöveg szerkezetére, hiszen a gyerekek általunk is tanulnak. Egy mese megszületése elég összetett munkafolyamat.

Igen, érezhető a különbség. A mai gyerekek elég hamar belekerülnek a virtuális világba, így nagyon nehéz lekötni őket egy egyszerű mesével. Éppen ezért úgy gondolom, hogy már egészen kicsi korban el kell kezdeni a meséket megismertetni, hogy később is minél nagyobb fantáziával és átéléssel tudják olvasni, hallgatni a gyerekek a történeteket. Ezért is kell arra törekedni, hogy megpróbáljunk a meséinkkel mindig valami újat, ám tanító jellegűt adni.

Mesélted, hogy a kislányoddal való foglalkozás kitölti a napjaid nagy részét. Sokan kisgyerekes anyukaként akkor írnak, amikor délután alszik a gyerekük, de azt bizony a saját példámon is tapasztaltam, hogy hatalmas kihívás azt a két-három órát ügyesen beosztani, hogy az elmaradt napközbeni teendők mellé beférjen az írás ideje is.
Hogyan tudod összeegyeztetni a gyereknevelést és az írást? Milyen korosztálynak szólnak a meséid? A kislányod az első számú tesztalanya a meséidnek?

Napközben a kislányomé vagyok, délután néha írok, amikor jön az ihlet, de úgy igazán este kezdek neki a dolgoknak, amikor a kislányom elaludt. Akkor tudok pár órát még koncentrálni az írásra.

A meséim főleg az alsó tagozatos korosztálynak szólnak. Lillent is 6-10 éves korosztálynak szánjuk.

Elkezdtem írni egy mesefüzetet, Nyári Mesék címmel, öt kis nyári történetet fog tartalmazni, szép kis illusztrációval, és mindegyik történet tartogat tanulságot is. A főszereplők 6, 7 éves fiúk, lányok, így ezek a mesék ennek a korosztálynak fognak szólni.

A kislányom szokott meséket ihletni, de tesztelni még nem igazán tudja, hiszen 20 hónapos és az én meséim kisiskolásoknak szólnak. A képek nagyon tetszenek neki és szereti hallgatni is, ha olvasok, de úgy igazán értékelni kicsit később fogja.

Köszönöm a beszélgetést, Dóra

Az Írók egymás között regényei itt érhetők el:

Aki kérdez: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok	Aki válaszol: Csete Dóra: Lillen, a tünde

Tart velem a Facebookon és az Instagramon is a plusz tartalmakért.